2011. szeptember 13., kedd

Hervé Tullet: Pötty könyv


Írta: Dia

Vannak könyvek, mesék, játékok, amelyek elolvasása, felfedezése után az ember nem tudja elkerülni, hogy kicsit csalódottan ne gondoljon arra, hogy „ezt miért nem én találtam ki!?”  Ha lehet ilyet mondani a Pötty könyv az ilyesfajta termékek állatorvosi lova. Amikor először hallottam róla, el sem tudtam képzelni, azt hittem hőre működik, vízre stb. Amikor először láttam, ledöbbentem, hogy „ne már, ez tényleg ennyit tud?”, és megfogadtam, hogy sosem lesz ilyenünk, mert nagyon drága és egy fél óra alatt simán megcsinálom, sőt bárki megcsinálja, mert kisebb nagyobb pöttyöket még a rajzban antitalentumok is tudnak festeni. Persze a terv terv maradt, és tényleg csak fél óra lenne, de ugyanúgy nem készült el, ahogy a kiságyra akasztható zsebes mindenféle tartó sem és a tépőzáras halacskás, teknősös vizivilágos faliszőnyeg sem. Aztán megkaptuk ajándékba és hatalmas kedvenc lett.

2011. február 16., szerda

Tony Wolf: Erdőháti történetek: Sünibüniék almaszörpöt készítenek és más mesék

Írta: Márta

Már korábban Dia írt itt, a Könyveskuckóban  a könyv testvéréről, a Pettyeskaticáék falujában és más mesék című darabról. Gyakorlatilag sok esetben csak ismételni tudom, az általa már leírtakat, vagyis ennek a könyvnek is puha, szivacsos a külső borítója; a címadó mese története elevenedik meg benne, sok sünivel, illetve Erdőhát lakóival, akik tesznek-vesznek, éppen almaszörpöt készítenek. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. 

Hat kis mese van ebben a kötetben is, minden mese két-két duplaoldalon.  A történetek nem túlságosan bonyolultak, inkább szemléltetik az egy-egy évszakhoz kapcsolódó sürgés-forgást az erdőben. Gyakorlatilag nem is a mesék tartalma miatt szeretjük ez a könyvet, hanem az egyszerűen gyönyörű, bájosan elragadó rajzoktól. Az első dupla oldalon van a cím és egy fél mese. Ezek a rajzok egyszínűek, és csak egy-egy főszereplő színes. A második dupla oldal mindig színes, a rajzok szintén szépen kidolgozottak, részletgazdagok.

2011. február 8., kedd

Gazdag Erzsi: Mesebolt; Száll a sárkány

Dia írta:

Mesebolt

A Mesebolt az egyik szívem csücske könyv a már emlegetett első könyvcsomagból. Arról is esett már szó, hogy szinte vidéken nőttem fel, ezt úgy kell érteni, hogy a nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, főleg munkával, mert az mindig volt. Két és fél éves koromtól oviig ott éltem majd" háromnegyed évet. Ezek az idők is annyira meghatározóak, hogy sokak szerint is elég kifordított ember lettem, aki nem mindig tudja eldönteni, hogy falusi, külvárosi vagy városi. Mindenféle és egyik sem. Nekem a kolbász egészséges; a színes, aromás, cukros joghurt az egészségtelen kategória. Kiselőadást tartottam a gyerekeknek a pesti óvodánkban, iskolánkban a boci, malac születéséről. Ott, ahol volt olyan, aki azt hitte, hogy a tyúk testét nylon zacskó fedi és a macska gerinctelen állat. Manapság is találkozom olyannal, aki rákérdez, hogy miért morog a macskám, mert nem tudja, hogy dorombol.
Most már egy kis faluban élünk. Csak hobbi állataink vannak, nem pakolok trágyát, de közel vagyok a természethez, amit szeretek. Itt kezdődik az utcavégén. Zalán is ide született, és amikor az első könyveit válogattam, szükségem volt olyanra is, ami régi, ami értéket ad. Amiben pelyhes kiscsibék születnek. Amiben kenyeret sütnek sokszoknyás fejkendős asszonyok. Amiben a gyerekek labdáznak, hóembert építenek és vásárban falovat és perecet kapnak. Nos, több kötet mellett nekem elsősorban ez a könyv a Mesebolt.

2011. január 28., péntek

Legkedvesebb gyermekdalaink

Írta: Zoltán

Az elején tisztázandó: a szerző soha semmilyen kritikát nem írt semmiről, végképp nem gyerekkönyvekről, emellett véleményét is csak ritkán fejti ki azokről, akkor is csak szóban. A blog egyik szerzőjének kérésére –és remélhetőleg örömére- készült. 

Nehéz erről a gyerekkönyvről vén fejjel kritikát írni, nekem kb. 30 évvel ezelőtt volt aktuális, egészen mostanáig, ameddig a kisfiam érdeklődését kielégítendő a  kezembe nem került. Miután viszont neki nagyon tetszik, emiatt elég sűrűn lapozgatjuk (még akkor is, ha száműzetésbe került az egyik dédszülőhöz).

2011. január 10., hétfő

Zdeněk Miler: Kisvakond és az egér karácsonya

Írta: Juhász Márta*

Hogy is történt mindaz, hogy a gyerekek polcára került A kisvakond és az egér karácsonya című mű?

Mikulás előtt, két beteg gyerekkel itthon, miközben a nyakamon egy baráti Mikulás-ünnepség és egy feladat, hogy kisgyerekeknek való, téli témájú könyveket szerezzek be. Két örökmozgó gyerekkel alapjáraton sem egyszerű egy könyvesboltban nézelődni és vásárolni, mert vagy "kiolvassák" az összes a könyvesboltban létező könyvet, vagyis lerámolnak mindent, vagy elkezdenek futkározni, az igen izgalmas könyvespolc labirintusban, de két nyűgös, beteg gyerekkel még nagyobb kihívás lett volna. Így történt, hogy idő híján az internet segítségével kezdtem könyvvásárlásba. Kecsegtető volt, hogy akciós áron lehetett hozzájutni a könyvekhez, ingyenes házhoz szállítással. Gondoltam, ezt pont nekem találták ki.

2010. december 5., vasárnap

Kányádi Sándor: Billegballag


Dia írta:

Amikor az ember lánya (én) megtudja, hogy terhes, azonnal képezni kezdi magát babakocsiból, kismamaruhákból, babaruhákból, babajátékokból és gyerekkönyvekből. Azután picit lehiggad, mert, hogy ugye hol van még a szülés. Ám amikor rájön, hogy kis túlzással a férje tovább tudja énekelni a csigabigagyereki szövegét, de még ő sem tudja tökéletesen, akkor cselekedni kezd. Ez úgy a terhesség 9. hetére tehető. Mondókás könyvek, verses könyvek tömkelegét pakoltam a virtuális kosárkámba, vadásztam a neten, keresgéltem és pánikoltam is egy kicsit, mert minél több mindent láttam, annál jobban éreztem, hogy milyen kevésre emlékszem. 
 Így történt, hogy Zalán első csomag megrendelt könyvei között szerepelt a címben szereplő versgyűjtemény is. Akkor azt ígértem a férjemnek, hogy ez a csomag kitart 3 éves koráig, (remélem ezt már elfelejtette.) Többek között ezért is történhetett, hogy a könyvbe belelapoztam és feltettem a polcra, hogy: majd később. Plussz be kell, hogy valljam, nem tetszett. A rajzok a varjúdombi mesékre emlékeztettek, a verseket meg nem igazán ismertem. Néhányat persze Kaláka, Gryllus Vilmos feldolgozásból, de azokat meg kényszeresen énekelni kezdtem a könyvből. Amit tudtam fejből, azt meg amúgy is énekelgettem.

2010. november 29., hétfő

Tony Wolf: Erdőháti mesék – Pettyeskaticáék falujában és más mesék

Írta: Dia
Szerintem a katicákat mindenki szereti, aki nem bogárfóbiás. Lányka, fiúcska, felnőtt, ha katicát lát, örül a kis bogárkának. A kisfiam, Zalán (1,7) katicamániás. Barátainktól kapta a fenti könyvet, amit én biztos, hogy nem vettem volna még meg neki, de lehet, hogy mire megvettem volna, akkora már nem is lett volna katicamániás. Egyszóval jó, hogy van nekünk már ilyen könyvünk, de nagyon vigyázunk rá. A könyv szupertitkos és -biztonságos felső polcon helyezkedik el a szobájában, a többi papírlapos könyv között. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy időről időre le ne kérje. Nem mintha nem vigyázna rá, meg úgyis az övé, de én nagyon sajnálnám őket, mert amikor már épp nem „óas”, akkor átautózik rajtuk, átsétál, stb. Ezeket a könyveket együtt olvassuk, ami jobb mindenkinek, a könyveket is beleértve.

A művet percekig simogattuk a férjemmel, amikor megkaptuk…őőőő Zalán megkapta. Puha szivacsos a külső borítója és nagyon sok katica van rajta. Tesznek-vesznek, jönnek-mennek, főznek, teregetnek, talicskáznak. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. A belső borítón apró állatkák vannak, ezeket is milliószor kiveséztük már, megunhatatlanok… ééés még ki sem nyitottuk igazán a könyvet!

2010. november 25., csütörtök

Jutta Bauer: Emma karácsonya

Írta: Hangacuka

Már a megjelenés előtt kiszemeltem a legújabb áldozatot. Karácsonyi, téli témájú könyvek után kutattam a neten, és szembe jött velem: Emma karácsonya. Teljes meglepetéskönyv, belelapozni nem lehet, eddig még nem jelent meg magyarul, és még nem lehet kapni. Kell ennél több? Megszállott lettem, minden nap ránéztem a webshop honlapjára, hátha végre aznap megrendelhetem. Utánanéztem az írónőnek, aki Andersen-díjat kapott, ez még jobban felcsigázott. És végre eljött a nap, amikor megrendelhettem. Másnap kora reggel pizsamában kaptam kézhez a csomagot, és izgatottan bontogattam, amíg Hanga aludt. Bár még a Célközönség nem foghatta kézbe (Mikulásig a polcon várat magára), mégis úgy gondoltam írok róla, hátha jól jön egy kis segítség a karácsonyi könyvvásárláshoz.
A leírás szerint 4 éves kortól ajánlott, hát ezt nem kommentálom, mivel egy egyszerű, szép, színes keménylaposról van szó. Egy éves kortól bátran mehet.
A történet Emma maciról szól (kapásból kisegérnek néztem), aki a téli ünnepekre készül. Direkt nem a karácsonyt írom, mert a karácsonyfa nézés előtt még szóba kerül a kiscipő ajtó elé rakása, és a „köpcös bácsi rőt köpenyben” is. Minden szöveges oldalon egy kétsoros ennivaló rím olvasható, ami még a felolvasó arcára is mosolyt csalhat. Én percekig vigyorogtam ezen: „Gyertya ég, de nem örökkön: Emma ráfúj, s vége rögtön” (a szöveg alatti mini illusztráció egy bekötött orrú plüssmaci).
A könyv jól olvasható, az egyik oldalon szöveg van pici rajzzal, a másikon pedig csak kép. Mindkét illusztráció nagyon ötletesen a rímekhez kapcsolódik eltérő jelentésárnyalattal, de egymást kiegészítve. A rajzok néhol lehetnének jobban kidolgozottak, de azért elég kontúrosak a bébi korosztálynak is. Alapvetően jó karakter a pocakos, pöttyös gatyás kisegér, aki igazából medve (ezzel még mindig nem tudok megbékélni, bár lehet hogy bennem van a hiba, de szerintem egér és kész). A kötést tekintve nem tűnik egy időtálló darabnak, de majd vigyázunk rá…nagyon.

Jutta Bauer: Emma karácsonya 
Tamás Zsuzsa kritikája a Meseutcában

2010. november 20., szombat

Pásztohy Panka kedvencei 1. rész

Írta: Pásztohy Panka

Hatalmas könyv-állományunkból elsőként azokat válogattam ki, amiket a kislányom eddigi kilenc évében előszeretettel nézegetett vagy olvasott. Most maradok a magyar kiadásoknál, és azoknál, amik reményeim szerint még megvásárolhatóak. Nem mondom, hogy mindegyik egy remekmű, de valamiért mégis kedvenccé vált. Szándékosan nem említem az írókat, csak az illusztrátorokat szeretném kiemelni. A sorrend bizonyos szempontból időrend is, de még manapság is előkerülnek a polcról a régi kedvencek. Természetesen minden könyvet elolvasok mielőtt az ő kezébe adnám!


2010. november 9., kedd

Varró Dániel: Akinek a lába hatos- korszerű mondókák kisbabáknak

Írta: Éva 
„Ajj kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.”

Három hetes a kislányom. Egyáltalán nem érdeklik a könyvek. A babának viszont szüksége van ingerekre, beszélni kell hozzá. Esetleg énekelni. A Brum-brum Brunó láthatóan bejött neki, egész hosszan tart a csend, ha az első négy sort dúdolgatom (nem tudom tovább...) Szegényes mondóka-repertoárom tehát gyorsan kifújt, a napi teendőink kommentálásába is hamar belefáradtam. Itt már nem elegendőek az anyai ösztönök: tovább kell képeznem magam. Körülnéztem tehát a mondókapiacon.

A műfaj bestsellere, a Kerekítő csalódást okozott: erre én még nem értem meg. Szerencsére a gyerek sem, a szöveg legalábbis egyelőre nem számít neki, így nekem sem kell rögtön a kerekecske-gombocskára kárhoztatnom magam. Fő a fokozatosság!
Bevallom, nem olvastam még a híres Varró Danitól semmit, így elképzelésem sem volt, mire számítsak, amikor tegnap este belelapoztam a mondókáskönyvbe. És bamm! Az éjszakai kómás etetés rögtönzött felolvasóestté alakult és bizony sokszor fulladt röhögésbe. Rímekbe szedve köszönt vissza az alig három hete kezdődött új életünk sok-sok öröme és nyűgje.
A versek a babák hétköznapjainak szinte minden fontos eseményt megörökítik az ébredéstől az etetésen, büfiztetésen, sétán át az esti fürdetésig. Mindezt elképesztő humorosan (néhol ironikusan), és mint a könyv alcime is jelzi: „korszerűen”. A mondókák XXI. századi babákról és szüleikről szólnak, van itt ultrahangvizsgálat, számítógépen pasziánszozó apa, szeparációs szorongás és facebook-ra feltöltött babafotók is. És persze a nyelvezet is nagyon mai, a babák trendik, cukik vagy épp uncsi nekik a téma. A mondókák egy része tényleg csak felnőtteknek szól (pl. Szakirodalom-tanulmányozgató) de bőven akadnak olyanok is amiket biztosan sokat fogok mondogatni a lányomnak (pl. Testtudatosítgató, Sétáltató, Tüsszentgető). A remekbeszabott ritmusnak és rímeknek köszönhetően pillanatok alatt kivűlről fogjuk fújni a kedvenceket. A külcsín is nagyon rendben van, nekem tetszenek Maros Krisztina rajzai, jól illenek a kötet hangulatához. Kíváncsi vagyok, hogy a gyerek is szereti-e majd nézegetni.
Élvezetes és nagyon szerethető könyv, melyen átsüt, hogy még a leggúnyosabb mondókáját is szeretettel írta a költő-apuka. Telitalálat újszülöttjeikkel ismerkedő újdonsült anyukáknak és apukáknak.

Varró Dániel: Akinek a lába hatos, Manó Könyvek Kiadó Kft., 2010

2010. november 5., péntek

Eric Carle: A kelekótya kaméleon

Írta: Hangacuka

Nyár elején a kedvenc könyvesboltomban bóklásztam, amikor a kezembe akadt ez a könyv. Egyetlen példány volt belőle a polcon, rögtön éreztem, hogy különleges darab. Belelapoztam és gondolkodás nélkül indultam a pénztár felé kezemben az újabb zsákmánnyal. Persze egy Eric Carle könyv nem lehet zsákbamacska…
Hanga nyolc hónapos korában kaparintotta meg, és le sem akarta tenni hónapokig. Mostanában háttérbe szorult, mert nem hagyja végigolvasni. Pontosabban csak a végét engedélyezi elolvasni, azonnal a huszonötödik oldalra lapoz, vadul tapsol mint a fókák, aztán becsukja és esélyem sincs elölről kezdeni.

A történet még felnőttmesének is zseniális. A kaméleon élete rettentően unalmas volt, mígnem egy napon elvetődött az állatkertbe. Rengeteg csodálatos állatot látott, és arra gondolt, mennyivel boldogabb lenne az élete, ha nemcsak a színét tudná megváltoztatni. Milyen nagyszerű is lenne ha nagy, és fehér lenne mint a jegesmedve, vagy gyönyörű mint a flamingó, vagy kecses mint a szarvas, és még sorolhatnám. „És csodák csodája” (visszatérő frappáns kulcsmondat), a kaméleon sorra megszerezte az áhított tulajdonságokat, de mindig hiányzott neki még valami. Végül rájött, hogy már egy legyet sem képes elkapni, visszaváltozott kaméleonná, és végre boldog volt.
A rajzok montázstechnikával készültek, ami nagyon jól visszaadja a mindent magára aggató kaméleon képét. Az embernek az a benyomása támad, mintha plázákban céltalanul járkáló, shoppingoló embereket látná maga előtt. Gyerekszemmel pedig öröm lehet látni az oldalanként megújuló hibrid kaméleont, aki a végén már esernyővel, kalappal, farokkal, ormánnyal, fókamanccsal, uszonnyal és még ki tudja, mivel van felszerelkezve.
Mivel sajnos angolul még nem sikerült megszereznem, a fordításról nem tudok nyilatkozni. A szöveg elrendezése viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Rögtön a második oldalon a rajzra van nyomtatva a szöveg, így alig lehet elolvasni. Emiatt a gyakorlatlan nagymamák gyanútlanul, rögtön a harmadik oldalon kezdhetik az olvasást, kihagyva azt az életbevágó momentumot, hogy a kaméleonok változtatni tudják a színüket a környezetüknek megfelelően (megtörtént eseményen alapuló feltételezés). A betűtípustól sem vagyok elájulva, de nem vagyunk egyformák. A többi szövegrész is kicsit kuszának tűnik, bár igaz, hogy az illusztrációk mellett sehol sem férne el a szöveg normálisan.
Összességében igazi élménykönyv, fél évestől felnőttkorig tuti a siker.

2010. október 30., szombat

Lucy Cousins: Sweet Dreams, Maisy


Írta: Hangacuka


Amikor megszületett Hanga, úgy gondoltuk, megpróbáljuk a magyar anyanyelv mellett az angolt is megismertetni vele. Nagyon jól jött volna, ha ötleteket kapok arról, hogy milyen könyveket érdemes megvenni. Szerencsére rátaláltam az angol gyerekkönyvek oldalra, így legalább a beszerzéssel nem volt gond. Bár az interneten vásárlás hatalmas zsákbamacskának bizonyult. Arra gondoltam, megosztom az eddig megszerzett tapasztalataimat arról a pár angol könyvről, amiket mi nap mint nap rajongással olvasunk, vagy éppen valami oknál fogva a polcon hagyunk.

Majdnem az elsők között nyúltunk bele a tutiba. A tizennyolc hónapos kor felettieknek ajánlott könyv teljesen lekötötte a nyolchónapos kislányomat, és azóta is az esti mesék sztárja.
A téma tökéletes alvás előtt: Maisy, a kertésznadrágos kisegér (Apacuka szerint patkány) önfeledten játszik barátaival. Az nem derül ki ugyan, hogy ki-kicsoda: nekünk kell tetszés szerint hozzárendelni a Charley, Eddie, Cyril és Tallulah neveket egy krokodilhoz, elefánthoz, mókushoz és egy kacsaszerű lényhez. Ez még vicces is lehet, mi Apacukával nem tudunk közös nevezőre jutni az állatneveket illetően, reménykedünk abban, hogy a többi kötet valamelyikéből fény derül a rejtélyre. Majd lenyugszik a nap és elbúcsúznak egymástól. A csillagok és a hold felbukkannak az égen, Maisy aludni tér a kedves plüssmacijával, Pandával. Esti mesét mond neki és énekel (a Twinkle, twinkle little star-t), aztán bebújnak egy jó meleg kockás takaró alá és az igazak álmát alusszák (persze Panda azért kikukucskál).
A szöveg egyszerű, két-három mondat egy oldalon, nem rímel, de dallamos és szépen olvad a szájban.
Az illusztráció nagyon színes, kontúros, egészen pici kortól élvezhető. A színek melegek, barátságosak, igazi élmény nap mint nap lapozni. Külön cukiság az itt-ott előkerülő fekete macska (az egyiket több hónap után vettük észre, hogy ott figyel a rajz egyik szegletében). A kötés keménylapos, ultra strapabíró a kicsi kezeknek – fogaknak.
Az ára is barátságos, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy igényes és értékes angol lapozót szeretne. Szerintem fél évestől 2-3 éves korig állja a sarat. Sajnos Magyarországon csak ez az egy kötet kapható a Maisy sorozatból keménylapos változatban, de amúgy rengeteg epizód létezik, amire az Amazonon lehet vadászni.

Lucy Cousins: Sweet Dreams, Maisy