Írta: Hangacuka
Nyár elején a kedvenc könyvesboltomban bóklásztam, amikor a kezembe akadt ez a könyv. Egyetlen példány volt belőle a polcon, rögtön éreztem, hogy különleges darab. Belelapoztam és gondolkodás nélkül indultam a pénztár felé kezemben az újabb zsákmánnyal. Persze egy Eric Carle könyv nem lehet zsákbamacska…
Hanga nyolc hónapos korában kaparintotta meg, és le sem akarta tenni hónapokig. Mostanában háttérbe szorult, mert nem hagyja végigolvasni. Pontosabban csak a végét engedélyezi elolvasni, azonnal a huszonötödik oldalra lapoz, vadul tapsol mint a fókák, aztán becsukja és esélyem sincs elölről kezdeni.
A történet még felnőttmesének is zseniális. A kaméleon élete rettentően unalmas volt, mígnem egy napon elvetődött az állatkertbe. Rengeteg csodálatos állatot látott, és arra gondolt, mennyivel boldogabb lenne az élete, ha nemcsak a színét tudná megváltoztatni. Milyen nagyszerű is lenne ha nagy, és fehér lenne mint a jegesmedve, vagy gyönyörű mint a flamingó, vagy kecses mint a szarvas, és még sorolhatnám. „És csodák csodája” (visszatérő frappáns kulcsmondat), a kaméleon sorra megszerezte az áhított tulajdonságokat, de mindig hiányzott neki még valami. Végül rájött, hogy már egy legyet sem képes elkapni, visszaváltozott kaméleonná, és végre boldog volt.A rajzok montázstechnikával készültek, ami nagyon jól visszaadja a mindent magára aggató kaméleon képét. Az embernek az a benyomása támad, mintha plázákban céltalanul járkáló, shoppingoló embereket látná maga előtt. Gyerekszemmel pedig öröm lehet látni az oldalanként megújuló hibrid kaméleont, aki a végén már esernyővel, kalappal, farokkal, ormánnyal, fókamanccsal, uszonnyal és még ki tudja, mivel van felszerelkezve.
Mivel sajnos angolul még nem sikerült megszereznem, a fordításról nem tudok nyilatkozni. A szöveg elrendezése viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Rögtön a második oldalon a rajzra van nyomtatva a szöveg, így alig lehet elolvasni. Emiatt a gyakorlatlan nagymamák gyanútlanul, rögtön a harmadik oldalon kezdhetik az olvasást, kihagyva azt az életbevágó momentumot, hogy a kaméleonok változtatni tudják a színüket a környezetüknek megfelelően (megtörtént eseményen alapuló feltételezés). A betűtípustól sem vagyok elájulva, de nem vagyunk egyformák. A többi szövegrész is kicsit kuszának tűnik, bár igaz, hogy az illusztrációk mellett sehol sem férne el a szöveg normálisan.
Összességében igazi élménykönyv, fél évestől felnőttkorig tuti a siker.
