Hervé Tullet: Pötty könyv

Írta: Dia

Vannak könyvek, mesék, játékok, amelyek elolvasása, felfedezése után az ember nem tudja elkerülni, hogy kicsit csalódottan ne gondoljon arra, hogy „ezt miért nem én találtam ki!?”  Ha lehet ilyet mondani a Pötty könyv az ilyesfajta termékek állatorvosi lova. Amikor először hallottam róla, el sem tudtam képzelni, azt hittem hőre működik, vízre stb. Amikor először láttam, ledöbbentem, hogy „ne már, ez tényleg ennyit tud?”, és megfogadtam, hogy sosem lesz ilyenünk, mert nagyon drága és egy fél óra alatt simán megcsinálom, sőt bárki megcsinálja, mert kisebb nagyobb pöttyöket még a rajzban antitalentumok is tudnak festeni. Persze a terv terv maradt, és tényleg csak fél óra lenne, de ugyanúgy nem készült el, ahogy a kiságyra akasztható zsebes mindenféle tartó sem és a tépőzáras halacskás, teknősös vizivilágos faliszőnyeg sem. Aztán megkaptuk ajándékba és hatalmas kedvenc lett.

Tony Wolf: Erdőháti történetek: Sünibüniék almaszörpöt készítenek és más mesék

Írta: Márta

Már korábban Dia írt itt, a Könyveskuckóban  a könyv testvéréről, a Pettyeskaticáék falujában és más mesék című darabról. Gyakorlatilag sok esetben csak ismételni tudom, az általa már leírtakat, vagyis ennek a könyvnek is puha, szivacsos a külső borítója; a címadó mese története elevenedik meg benne, sok sünivel, illetve Erdőhát lakóival, akik tesznek-vesznek, éppen almaszörpöt készítenek. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. 

Hat kis mese van ebben a kötetben is, minden mese két-két duplaoldalon.  A történetek nem túlságosan bonyolultak, inkább szemléltetik az egy-egy évszakhoz kapcsolódó sürgés-forgást az erdőben. Gyakorlatilag nem is a mesék tartalma miatt szeretjük ez a könyvet, hanem az egyszerűen gyönyörű, bájosan elragadó rajzoktól. Az első dupla oldalon van a cím és egy fél mese. Ezek a rajzok egyszínűek, és csak egy-egy főszereplő színes. A második dupla oldal mindig színes, a rajzok szintén szépen kidolgozottak, részletgazdagok.

Gazdag Erzsi: Mesebolt; Száll a sárkány

Dia írta:

Mesebolt

A Mesebolt az egyik szívem csücske könyv a már emlegetett első könyvcsomagból. Arról is esett már szó, hogy szinte vidéken nőttem fel, ezt úgy kell érteni, hogy a nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, főleg munkával, mert az mindig volt. Két és fél éves koromtól oviig ott éltem majd" háromnegyed évet. Ezek az idők is annyira meghatározóak, hogy sokak szerint is elég kifordított ember lettem, aki nem mindig tudja eldönteni, hogy falusi, külvárosi vagy városi. Mindenféle és egyik sem. Nekem a kolbász egészséges; a színes, aromás, cukros joghurt az egészségtelen kategória. Kiselőadást tartottam a gyerekeknek a pesti óvodánkban, iskolánkban a boci, malac születéséről. Ott, ahol volt olyan, aki azt hitte, hogy a tyúk testét nylon zacskó fedi és a macska gerinctelen állat. Manapság is találkozom olyannal, aki rákérdez, hogy miért morog a macskám, mert nem tudja, hogy dorombol.

Most már egy kis faluban élünk. Csak hobbi állataink vannak, nem pakolok trágyát, de közel vagyok a természethez, amit szeretek. Itt kezdődik az utcavégén. Zalán is ide született, és amikor az első könyveit válogattam, szükségem volt olyanra is, ami régi, ami értéket ad. Amiben pelyhes kiscsibék születnek. Amiben kenyeret sütnek sokszoknyás fejkendős asszonyok. Amiben a gyerekek labdáznak, hóembert építenek és vásárban falovat és perecet kapnak. Nos, több kötet mellett nekem elsősorban ez a könyv a Mesebolt.

Legkedvesebb gyermekdalaink

Írta: Zoltán

Az elején tisztázandó: a szerző soha semmilyen kritikát nem írt semmiről, végképp nem gyerekkönyvekről, emellett véleményét is csak ritkán fejti ki azokről, akkor is csak szóban. A blog egyik szerzőjének kérésére –és remélhetőleg örömére- készült. 

Nehéz erről a gyerekkönyvről vén fejjel kritikát írni, nekem kb. 30 évvel ezelőtt volt aktuális, egészen mostanáig, ameddig a kisfiam érdeklődését kielégítendő a  kezembe nem került. Miután viszont neki nagyon tetszik, emiatt elég sűrűn lapozgatjuk (még akkor is, ha száműzetésbe került az egyik dédszülőhöz).

Zdeněk Miler: Kisvakond és az egér karácsonya

Írta: Juhász Márta*

Hogy is történt mindaz, hogy a gyerekek polcára került A kisvakond és az egér karácsonya című mű?

Mikulás előtt, két beteg gyerekkel itthon, miközben a nyakamon egy baráti Mikulás-ünnepség és egy feladat, hogy kisgyerekeknek való, téli témájú könyveket szerezzek be. Két örökmozgó gyerekkel alapjáraton sem egyszerű egy könyvesboltban nézelődni és vásárolni, mert vagy "kiolvassák" az összes a könyvesboltban létező könyvet, vagyis lerámolnak mindent, vagy elkezdenek futkározni, az igen izgalmas könyvespolc labirintusban, de két nyűgös, beteg gyerekkel még nagyobb kihívás lett volna. Így történt, hogy idő híján az internet segítségével kezdtem könyvvásárlásba. Kecsegtető volt, hogy akciós áron lehetett hozzájutni a könyvekhez, ingyenes házhoz szállítással. Gondoltam, ezt pont nekem találták ki.

Kányádi Sándor: Billegballag

Dia írta:

Amikor az ember lánya (én) megtudja, hogy terhes, azonnal képezni kezdi magát babakocsiból, kismamaruhákból, babaruhákból, babajátékokból és gyerekkönyvekből. Azután picit lehiggad, mert, hogy ugye hol van még a szülés. Ám amikor rájön, hogy kis túlzással a férje tovább tudja énekelni a csigabigagyereki szövegét, de még ő sem tudja tökéletesen, akkor cselekedni kezd. Ez úgy a terhesség 9. hetére tehető. Mondókás könyvek, verses könyvek tömkelegét pakoltam a virtuális kosárkámba, vadásztam a neten, keresgéltem és pánikoltam is egy kicsit, mert minél több mindent láttam, annál jobban éreztem, hogy milyen kevésre emlékszem. 

 Így történt, hogy Zalán első csomag megrendelt könyvei között szerepelt a címben szereplő versgyűjtemény is. Akkor azt ígértem a férjemnek, hogy ez a csomag kitart 3 éves koráig, (remélem ezt már elfelejtette.) Többek között ezért is történhetett, hogy a könyvbe belelapoztam és feltettem a polcra, hogy: majd később. Plussz be kell, hogy valljam, nem tetszett. A rajzok a varjúdombi mesékre emlékeztettek, a verseket meg nem igazán ismertem. Néhányat persze Kaláka, Gryllus Vilmos feldolgozásból, de azokat meg kényszeresen énekelni kezdtem a könyvből. Amit tudtam fejből, azt meg amúgy is énekelgettem.

Tony Wolf: Erdőháti mesék – Pettyeskaticáék falujában és más mesék

Írta: Dia

Szerintem a katicákat mindenki szereti, aki nem bogárfóbiás. Lányka, fiúcska, felnőtt, ha katicát lát, örül a kis bogárkának. A kisfiam, Zalán (1,7) katicamániás. Barátainktól kapta a fenti könyvet, amit én biztos, hogy nem vettem volna még meg neki, de lehet, hogy mire megvettem volna, akkora már nem is lett volna katicamániás. Egyszóval jó, hogy van nekünk már ilyen könyvünk, de nagyon vigyázunk rá. A könyv szupertitkos és -biztonságos felső polcon helyezkedik el a szobájában, a többi papírlapos könyv között. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy időről időre le ne kérje. Nem mintha nem vigyázna rá, meg úgyis az övé, de én nagyon sajnálnám őket, mert amikor már épp nem „óas”, akkor átautózik rajtuk, átsétál, stb. Ezeket a könyveket együtt olvassuk, ami jobb mindenkinek, a könyveket is beleértve.

A művet percekig simogattuk a férjemmel, amikor megkaptuk…őőőő Zalán megkapta. Puha szivacsos a külső borítója és nagyon sok katica van rajta. Tesznek-vesznek, jönnek-mennek, főznek, teregetnek, talicskáznak. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. A belső borítón apró állatkák vannak, ezeket is milliószor kiveséztük már, megunhatatlanok… ééés még ki sem nyitottuk igazán a könyvet!