Dia írta:
Mesebolt
A Mesebolt az egyik szívem csücske könyv a már emlegetett első könyvcsomagból. Arról is esett már szó, hogy szinte vidéken nőttem fel, ezt úgy kell érteni, hogy a nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, főleg munkával, mert az mindig volt. Két és fél éves koromtól oviig ott éltem majd" háromnegyed évet. Ezek az idők is annyira meghatározóak, hogy sokak szerint is elég kifordított ember lettem, aki nem mindig tudja eldönteni, hogy falusi, külvárosi vagy városi. Mindenféle és egyik sem. Nekem a kolbász egészséges; a színes, aromás, cukros joghurt az egészségtelen kategória. Kiselőadást tartottam a gyerekeknek a pesti óvodánkban, iskolánkban a boci, malac születéséről. Ott, ahol volt olyan, aki azt hitte, hogy a tyúk testét nylon zacskó fedi és a macska gerinctelen állat. Manapság is találkozom olyannal, aki rákérdez, hogy miért morog a macskám, mert nem tudja, hogy dorombol.
Most már egy kis faluban élünk. Csak hobbi állataink vannak, nem pakolok trágyát, de közel vagyok a természethez, amit szeretek. Itt kezdődik az utcavégén. Zalán is ide született, és amikor az első könyveit válogattam, szükségem volt olyanra is, ami régi, ami értéket ad. Amiben pelyhes kiscsibék születnek. Amiben kenyeret sütnek sokszoknyás fejkendős asszonyok. Amiben a gyerekek labdáznak, hóembert építenek és vásárban falovat és perecet kapnak. Nos, több kötet mellett nekem elsősorban ez a könyv a Mesebolt.
A Meseboltot K. Lukáts Kató iparművész, grafikus, illusztrációival adták ki régen is és most is. Többek között édességes dobozokat is tervezett a Stühmer édességipari cégnek. Férje Kaesz Gyula iparművész, grafikus volt, az Iparművészeti Főiskola főigazgatója. Főleg bútortervező munkásságát ismerem tanulmányaimból. Két fantasztikusan tehetséges ember. K. Lukáts Kató rajzait mindig is szerettem. Ha valakinek ez nem is, de a Gőgös Gúnár Gedeon biztosan beugrik. Népies, kedves, színes csodálatos rajzocskák ezek. A kislányoknak fonott copfjaik vannak, a kisfiúk kópésan kócosak. Az állatai élethűek, de ahol a vers megszemélyesíti az állatokat, növényeket, ott ember arcuk van, szemüveget hordanak, de mégsem zavaró és nem túlzó. A könyv borítóját szerintem mindenki ismeri, fekete alapon egy bűbájos, rózsaszín házikó, inkább palotácska, tündér cégérrel, óriás faajtóval, előtte törpék táncolnak, öreganyó sző, fon és vízilány hegedül, ahogy a vers megkívánja. A könyv belső borítóján pedig rengeteg törpe ugrál.
Gazdag Erzsi verseit is nagyon szeretem a gyorsan tanulható remek rímekkel. Mindig arra gondolok, hogy egyszerűen jobb szót nem lehetett volna oda teremteni sem, amit ő oda teremtett. Elég fennkölt vagyok, tudom, de tényleg! Azt hiszem, nem ússzátok meg, hogy egy-két kedvenc versemet be ne pötyögjem, remélem szórakoztatásotokra.
Nem a Mesebolt az első vers, de az egyetlen, ami abszolút fantáziaszülemény és remekül eltalált. Nem túlzok, minden egyes alkalommal, amikor előveszem (bár tudom kívülről), de mindig azt várom, hogy talán varázslat történt és íródott még hozzá néhány versszak. De nem csalódom nagyot, mert közben érzem, hogy pont ennyinek kell lennie, így tökéletes. Azonnali beleélős, mindig ott lógatom a lábam a törpékkel a fiók szélén és nézem, ahogy a manók táncolnak. A kedvencem a vége: „Cégére egy tündér volt. - … Ilyen volt a mesebolt.” Igen, és a pont-pont-pont helyére várom néha a csodát.
Amíg Zalán egészen picike volt és egy könyv főleg csak zavart bennünket az egymáshoz bújásban, megtanultam jó pár verset. Gondolom a Csigabiga nénét és a Vidám trombitásokat mindenki ismeri. Kedvenceim a Tarka cica, fehér cica, Pici csibe alszik, Pitypangok, A csavargó füstgyerek és a Házasodik a vakond. Az utóbbinak csak az első részét tudom, amiben készülnek a lagzira. A vers sajátossága, hogy a lagzira készülődésben, a versszakokban az első sor a másodikkal, a harmadik a negyedikkel cseng össze és ettől izgatottan készülődős, pattogós lesz. A második részben, ahol már tart a lagzi, megváltozik a vers ritmusa és a második sor cseng össze a negyedikkel, amitől táncolni kezdenek a lagzis sorok. Nagyon jó! A Lépegetődal, Begyújtottam kemencémet az Alma zenekar megzenésítésében is tetszenek.
Vannak nemszeretem versek is, mert hosszúak vagy szomorúak. De szerintem ez törvényszerű nem lehet mindegyik jó nekünk. Lehet még meg kell érnünk rá, Zalánnak is nekem is.
Száll a sárkány
A Száll a sárkányt férjem gyermekkori könyvei között találtam. Sajnos hiányos tépett és firkált. Ezen a könyvön is együtt dolgozott az illusztrátor hölgy és az írónő. Szeretem nézegetni a rajzokat és a verseket is szoktuk olvasni, de nekünk már a Mesebolt a favorit. Szerettem volna több Gazdag Erzsit, de így, hogy már a Száll a sárkány is megvan, a kevesebb több elve érvényesülni látszik. Bár az is igaz, hogy nem szeretek egy költőtől, írótól összeszedni mindent, mert valahogy elértéktelenedik szépen lassan a sok között az egy. Bizonyára hülyeség, de szeretek egyhez ragaszkodni, és ha valakiért maximálisan odavagyok, akkor is megideologizálom, hogy egyik könyvét miért nem veszem meg mégsem. És akkor a kedvcsináló sok szeretettel, ha még eddig nem lett volna elég:
Tarka cica, fehér cica
Tarka cica,
fehér cica, haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.
Tarka cica,
fehér cica
egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
elolvadt a vaj.
A gazdasszony
haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica -,
tarka cicafej.
Pitypangok
Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
sárga a bóbitájok.
Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
majd a földre potyognak.
S pár nap múlva – mily csoda! –
fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
könnyen indul világnak.
Dia! Ez eddig a legjobb írásod szerintem! Köszönjük :)
VálaszTörlésMesebolt hatalmas-hatalmas gyerekkori kedvencem volt! Emlékszem én is erre a gyönyörű fedőlapra, megtaláltad rá a legjobb szót, ami létezik: bűbájos. K. Lukáts Kató szerintem is nagyon szerethető, kedves képi világot teremt, olyan békebeli, nagyon jó.
Diu, ahogy írtam egyből, marha jó lett ez az írás!!! Köszönjük szépen!
VálaszTörlésMesebolt képzeld nekem kimaradt gyerekkkoromban, megszereztem egyébként, de nem ragadott meg, nem szeretem különösebben, tök idegen, nem tudom, nem tudom... A rajzokra állat-találó szó, hogy békebeli, tényleg azok! Ami persze pozitív. De a kettő együtt (rajzok-versek) nekem depis, túl falusi, túl egyszerű, túl régi, túl lehúzós, nem tudom, tényleg megragadni, miért nem szeretem, de nem szeretem. Néhány versét persze imádjuk, de főleg máshonnan. Egyszer, ha rájövök mi bajom vele, megírom.
ettől teljesen el tudtam vonatkoztatni egyébként, és kifejezetten jó volt olvasni az írást, nagyon köszi mégegyszer!
Dia, nekem tetszett. :)
VálaszTörlés(Egyébként páros rímnek aabb és ölelkezőrímnek abba hívják. ;) )
Illetve bocsánat nekem is-t akartam írni, summa summárum jó kis írás.
VálaszTörlésDia, nekem is nagyon tetszett az írásod! Gratulálok!
VálaszTörlésAmi a Meseboltot illeti, nekünk egy '84-es kiadás van meg, még a miénk volt a tesómmal, de nem sok emlékem van róla. A vidám trombitásokat persze ezer éve kívülről fújom, de amikor elővettem a gyerekeknek, a képekkel ellentétben, amik valamiért jól beleivódtak az emlékeimbe, a versek valahogy nem jöttek vissza.
A könyvem eszmei értékét az adja, hogy a belső borítóra, a rózsaszín manó mellé, oda van vésve a nevem (vagyis annak a lemásolt formája, ami egyébként nagyon viccesen néz ki), amit anno saját kezűleg követtem el. Lehet, hogy nekem emiatt a szívemcsücske ez a könyv, és nem a versek miatt.
Judit: Köszönöm! Jó volt találkozni! Vicces, mert én megismertelek fényképről és már vigyorogtam rád a folyosón is, de aztán rájöttem, hogy te nem igen láthattál engem sehol. A híres emberekkel is így vagyok :D
VálaszTörlésVirág: Értelek, ahogy írtam nekem is van pár szomorkásabb, amit nem szeretek, de mint versek attól még jók és szépek. Szerintem sok esetben a rajzok viszik a verset, ez kimaradt. A rajzokért odavagyok.
Pöszke: köszi! Pironkodok, mert így jár az, aki nem ért hozzá, csak kotnyeleskedik. :) És most jól lebetűzöm akkor totál hozzá nem értően, a lagzis rész: abcb ezt végképp nem tudom milyen rím. Nem mintha az előbbieket tudtam volna :)
Márti: köszi! Az nagyon mókás, ahol az ember a saját írását látja vissza és emlékszik, hogy nyelv kidugva koncentrált. :)
Azt úgy írják, hogy xaxa s félrím a neve. :D A rímtelen sor jele mindig x. :) Tanulni mástól sose szégyen. ;) Nekem is van még mit, például informatikából és ilyesből néha könnyesre kacagtatom az amúgy mérnök infós férjem. :D
VálaszTörlésDia :D Ez mókás! Tényleg jó volt találkozni, Zalán irtó cuki!!!
VálaszTörlésMég azt akartam írni, és akkor ezzel mindenkinek reagálok egyszerre, hogy pont a napokban gondolkodtam, mennyire fontos, hogy gyerekkorunkból megmarad-e egy könyv és ha igen, milyennek. Sokszor idealizálunk valamit a szép emlékek miatt és lehet, hogy a könyv nem is olyan jó? Mert már nem tudunk ettől elvonatkoztatni... Én a Zengő ABC kapcsán gondolkoztam el rajta, amikor írtam róla nemrég, hogy most akkor ez tényleg jó vagy csak szép emlékeket ébreszt és ennyi...
És akkor továbbgondolva: a mi gyerekeink is simán odalesznek olyan könyvekért, amik (pl szerintünk) nem olyan jók, de nekik sokat fognak jelenteni, mert a gyerekkorukat jelenti majd.
Dia, újraolvastam az írásod, annak kapcsán, hogy anyukám a múlt héten elhozta az én régi Meseboltomat. Még mindig nagyon jó - mármint az írásod, mert a Mesebolt most felnőtt szemmel kicsit bugyutának és egyszerűnek tűnt. De nagyon tisztán emlékszem, hogy szerettem, a Csigabiga néne nekem is nagy kedvencem a mai napig (a Hóc, hóc, katonában Pásztohy Panka annyira jól illusztrálta, hogy még jobban imádom!), és még van jópár. Viszont sok a középszerű, vagy éppen rossz vers is benne, most így látom.
VálaszTörlés(Olvasod-e még vajon ezt a kommentet?)