Dia írta:
Mesebolt
A Mesebolt az egyik szívem csücske könyv a már emlegetett első könyvcsomagból. Arról is esett már szó, hogy szinte vidéken nőttem fel, ezt úgy kell érteni, hogy a nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, főleg munkával, mert az mindig volt. Két és fél éves koromtól oviig ott éltem majd" háromnegyed évet. Ezek az idők is annyira meghatározóak, hogy sokak szerint is elég kifordított ember lettem, aki nem mindig tudja eldönteni, hogy falusi, külvárosi vagy városi. Mindenféle és egyik sem. Nekem a kolbász egészséges; a színes, aromás, cukros joghurt az egészségtelen kategória. Kiselőadást tartottam a gyerekeknek a pesti óvodánkban, iskolánkban a boci, malac születéséről. Ott, ahol volt olyan, aki azt hitte, hogy a tyúk testét nylon zacskó fedi és a macska gerinctelen állat. Manapság is találkozom olyannal, aki rákérdez, hogy miért morog a macskám, mert nem tudja, hogy dorombol.
Most már egy kis faluban élünk. Csak hobbi állataink vannak, nem pakolok trágyát, de közel vagyok a természethez, amit szeretek. Itt kezdődik az utcavégén. Zalán is ide született, és amikor az első könyveit válogattam, szükségem volt olyanra is, ami régi, ami értéket ad. Amiben pelyhes kiscsibék születnek. Amiben kenyeret sütnek sokszoknyás fejkendős asszonyok. Amiben a gyerekek labdáznak, hóembert építenek és vásárban falovat és perecet kapnak. Nos, több kötet mellett nekem elsősorban ez a könyv a Mesebolt.
