Tony Wolf: Erdőháti történetek: Sünibüniék almaszörpöt készítenek és más mesék

Írta: Márta

Már korábban Dia írt itt, a Könyveskuckóban  a könyv testvéréről, a Pettyeskaticáék falujában és más mesék című darabról. Gyakorlatilag sok esetben csak ismételni tudom, az általa már leírtakat, vagyis ennek a könyvnek is puha, szivacsos a külső borítója; a címadó mese története elevenedik meg benne, sok sünivel, illetve Erdőhát lakóival, akik tesznek-vesznek, éppen almaszörpöt készítenek. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. 

Hat kis mese van ebben a kötetben is, minden mese két-két duplaoldalon.  A történetek nem túlságosan bonyolultak, inkább szemléltetik az egy-egy évszakhoz kapcsolódó sürgés-forgást az erdőben. Gyakorlatilag nem is a mesék tartalma miatt szeretjük ez a könyvet, hanem az egyszerűen gyönyörű, bájosan elragadó rajzoktól. Az első dupla oldalon van a cím és egy fél mese. Ezek a rajzok egyszínűek, és csak egy-egy főszereplő színes. A második dupla oldal mindig színes, a rajzok szintén szépen kidolgozottak, részletgazdagok.

Gazdag Erzsi: Mesebolt; Száll a sárkány

Dia írta:

Mesebolt

A Mesebolt az egyik szívem csücske könyv a már emlegetett első könyvcsomagból. Arról is esett már szó, hogy szinte vidéken nőttem fel, ezt úgy kell érteni, hogy a nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, főleg munkával, mert az mindig volt. Két és fél éves koromtól oviig ott éltem majd" háromnegyed évet. Ezek az idők is annyira meghatározóak, hogy sokak szerint is elég kifordított ember lettem, aki nem mindig tudja eldönteni, hogy falusi, külvárosi vagy városi. Mindenféle és egyik sem. Nekem a kolbász egészséges; a színes, aromás, cukros joghurt az egészségtelen kategória. Kiselőadást tartottam a gyerekeknek a pesti óvodánkban, iskolánkban a boci, malac születéséről. Ott, ahol volt olyan, aki azt hitte, hogy a tyúk testét nylon zacskó fedi és a macska gerinctelen állat. Manapság is találkozom olyannal, aki rákérdez, hogy miért morog a macskám, mert nem tudja, hogy dorombol.

Most már egy kis faluban élünk. Csak hobbi állataink vannak, nem pakolok trágyát, de közel vagyok a természethez, amit szeretek. Itt kezdődik az utcavégén. Zalán is ide született, és amikor az első könyveit válogattam, szükségem volt olyanra is, ami régi, ami értéket ad. Amiben pelyhes kiscsibék születnek. Amiben kenyeret sütnek sokszoknyás fejkendős asszonyok. Amiben a gyerekek labdáznak, hóembert építenek és vásárban falovat és perecet kapnak. Nos, több kötet mellett nekem elsősorban ez a könyv a Mesebolt.