2010. november 29., hétfő

Tony Wolf: Erdőháti mesék – Pettyeskaticáék falujában és más mesék

Írta: Dia
Szerintem a katicákat mindenki szereti, aki nem bogárfóbiás. Lányka, fiúcska, felnőtt, ha katicát lát, örül a kis bogárkának. A kisfiam, Zalán (1,7) katicamániás. Barátainktól kapta a fenti könyvet, amit én biztos, hogy nem vettem volna még meg neki, de lehet, hogy mire megvettem volna, akkora már nem is lett volna katicamániás. Egyszóval jó, hogy van nekünk már ilyen könyvünk, de nagyon vigyázunk rá. A könyv szupertitkos és -biztonságos felső polcon helyezkedik el a szobájában, a többi papírlapos könyv között. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy időről időre le ne kérje. Nem mintha nem vigyázna rá, meg úgyis az övé, de én nagyon sajnálnám őket, mert amikor már épp nem „óas”, akkor átautózik rajtuk, átsétál, stb. Ezeket a könyveket együtt olvassuk, ami jobb mindenkinek, a könyveket is beleértve.

A művet percekig simogattuk a férjemmel, amikor megkaptuk…őőőő Zalán megkapta. Puha szivacsos a külső borítója és nagyon sok katica van rajta. Tesznek-vesznek, jönnek-mennek, főznek, teregetnek, talicskáznak. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. A belső borítón apró állatkák vannak, ezeket is milliószor kiveséztük már, megunhatatlanok… ééés még ki sem nyitottuk igazán a könyvet!


Hat kis mese van benne, minden mese két-két duplaoldalon van és max. 12 sorosak.  A történetek nem túlságosan komolyak és még furcsa kavarodások is vannak bennük (ezeket részletezem majd), de nem is ezektől jó vagy rossz, hanem egyszerűen szépséges a rajzoktól. Az első dupla oldalon van a cím és egy fél mese. Ezek az én kedvenceim. Itt a rajzok egyszínűek (minden mesében másmilyen színűek) és csak egy-egy főszereplő színes. A második dupla oldal színes, a rajzok nagyon jól kidolgozottak. Kicsit sok még szerintem az ekkorkáknak és túlzsúfolt is, de valahogy mégis, olyan jó meleg, puha hangulatúak. 

Pettyeskaticáék falujában

A leges-leges-legkedvencebb. Sokat nem tudok írni magáról a meséről, mert akkor szinte leírom az egész mesét. Pettyeskaticáné és a párja megérkezik a faluba tavaszi ünnepre, ahol mindenki éli a maga kis katicaéletét a fűszáltetejű házikókban, faodú palotákban. Dolgoznak, pihennek, zenélnek, sütiznek, csónakáznak, katicagyereket tologatnak, pettyes ruhákat teregetnek, esznek-isznak stb. Itt kíváncsi lettem volna, hova mennek Pettyeskaticáék, kihez jöttek, ki kinek a kicsodája, de itt jöttem rá, hogy sok kis mese van a könyvben. Sokáig el szoktunk itt katicabogarászni és hogy hogy nem, gyakran vissza-visszatérünk.

Madárdalkör

A madarak énekből vizsgáznak, hogy kiderüljön, ki léphet fel a tavaszváró koncerten. A különböző fajta madarak nagyon szépen vannak ábrázolva. Szégyelltem magam, de néhányat nem ismertem fel, ebből majd készülnöm kell.  Jó lett volna, ha oda van írva valami puskaféle, de tudom, nem erről szól a könyv. Ami furcsaság, hogy az egér is szeretne énekesmadár lenni, de a következő lapon már ő a karmester. De lehet, hogy épp ez a poén, nem tudom. 

Az úszóverseny

Nekem nagy kedvencem a „mese”. A békák úszóversenyen vesznek részt, ahova eljön az erdő apraja-nagyja szurkolni, közvetíteni, fotózni. Ja igen, és az állatoknak nem túl bonyolult nevük van. A béka Békusz, a nyuszi, Nyuszó stb. Kedvencem, hogy a pocsolyában a sávelválasztó bóják dinnyékből, almából, kinyitott konzervből készültek. A legjobb arc a tóban középen úszkáló, „hova kerültem?!” nézéssel kikandikáló halacska (Csalihali), aki meg van rémülve az éppen a starthelyről tóba ugró békáktól. Nem tudjuk meg, ki nyert. Biztosan Békusz. 

Erdőháti vásárnap

Zalán és a vásár
Nem, nem vasárnap, hanem vásárnap. Olyan igazi. Mókus és öccse túl sok diót raktározott a télre, ezért úgy döntenek, hogy eladnak valamennyit belőle az őszi vásárban. Mindenki elhozza a portékáját. A méhek a mézüket árulják, kapható almaszörp, áfonya, mogyoró. Macikó vesz mézet és egy zsák diót. Szerintem seftelni fog vele, vagy a Macikó eszik diót? Itt még lehetett volna egy-két dolog, de ha jól belegondolok, paradicsomot vagy húst mégsem árulhatnak. Szóval jól van ez így. 


Finomság cukrászat

Bagolycukrász nagy gondban van, nagyon sok süteménnyel kellene még ma éjjelre elkészülnie. Barátai segítenek neki. A cukrászat nagyon jó hely. Van egy hatalmas kemence, polcok finom süteményekkel, cukormázas tortákkal. Szinte érezni a cukorporos levegőben az édes illatokat. Kisegerek tésztát nyújtanak, Mormota pakolászik a kemencébe, Sünibüni krémet kever. Bagolycukrász persze semmit nem csinál, csak olvassa a szakácskönyvét - láthatóan nagy hangon - és instruálja a többieket, meg leszúrja őket, hogy ne nyalakodjanak. Egyébként a sütik helyett kisütnek vagy 6 vekni kenyeret és fánkot is, amikről szó sem volt. 

Nyuszóka kuckója

Tél van. Kisegér és Verébke vágyakozva nézik a fával megrakott Nyuszóka szánját, hogy milyen jó meleg lehet náluk. Nyuszóka meghívja őket vendégségbe. A nyúlkuckó a kedvenc házbelsőm. Itt is van kemence, száradnak a nyuszkó rucik, a kemence felett szépen faragott emeletes ágy van. Nyuszókáné tortát sütött, talán karácsony van, ég mind a négy adventi gyertya. A képen épp belép Nyuszóka apa, sajnos Kisegér és Verébke nem látszik sehol, de elhisszük, hogy bejöhettek, megmelegedtek, kaptak tortát és hallgatták a kockás plédbe burkolózott Nyuszó nagypapa meséit.

Most döbbentem rá, ahogy mindezt leírtam, hogy eltelt egy év Erdőháton. Az eredeti cím Woodland Seasons, úgyhogy lehetett volna Erdőháti évszakok is, úgy talán hamarabb leesik. Na de ez biztos az én hibám.
Az eredeti szöveget Anna Casalis írta, de ez csak az apró betűs részből derül ki, egyébként Tony Wolf nevével van fémjelezve az egész könyv. Ahogy elnéztem, elég sokat dolgoznak együtt, és van egy olyan érzésem, hogy előbb a rajz van meg, aztán pár sort köréjük kerekít a hölgy.

15 megjegyzés:

  1. Nálunk is nagy kedvenc a katica, de Lilla még tuti nagyon kicsi ehhez a könyvhöz. Ez persze nem akadályoz meg engem, hogy feltegyem a listámra, ahogy leírod a cukrászatos részt, kell nekem ez a könyv! Én is imádom az ilyen kis otthonos, meleg, puha mesekönyveket, ahol mindenki szorgoskodik.

    Köszönjük az írást! :)

    VálaszTörlés
  2. Kicsit irigykedem ám rád, hogy te írtál először Tony Wolf-ról :), hatalmas rajongója vagyok. Viccet félretéve, nagyon köszi h pont róla írtál és ráadásul egy olyan könyvéről, amit nem is ismertem, el vagyok ájulva...
    Viszont nem hagyhatom ki, h ennyi oltás után képes vagy egy olyan könyvről írni, amit szintén nem lehet kapni?? :))
    Köszi h elhoztad a könyvet, izgi! Bár ahogy beszéltük, kicsit tényleg túlzás "mesének" hívni ezeket a se eleje-se vége sztorikat. Wolf-mester azért megmenti a helyzetet! ;)
    "el szoktunk itt katicabogarászni "- zseniális szójáték. Írj nekünk máskor is! Puszi

    VálaszTörlés
  3. Én köszönöm!

    Igen még kicsik hozzá, de azért persze szeretik nézegetni, tudják mi a jó :)

    Valóban nem lehet kapni neten. :( De valamelyik boltban kell, hogy legyen, csak nem tudom hol vették nekünk.

    VálaszTörlés
  4. Hú, TW rajzait imádom!
    Szerethető, nem bugyuta állatkák, kicsit emberszerűen, de nem viszi túlzásba.
    Ő amúgy meseíró vagy illusztrátor? Vagy mindkettő?
    Kár, hogy ezt nem lehet kapni, a Katica csoportos fiam nagyon örülne neki!

    VálaszTörlés
  5. A Mesél az erdő-t direkt elővettem ma és azokat ő is írta!

    VálaszTörlés
  6. Kár, hogy nem kapható a könyv. A sünisről tudtok valamit?

    VálaszTörlés
  7. Csak a hátulján láttuk mi is, de izgi!!

    VálaszTörlés
  8. Sünibünis: http://www.libri.hu/konyv/sunibuniek-almaszorpot-keszitenek-es-mas-mesek.html
    Kapható!

    VálaszTörlés
  9. úgy látom Tony Wolf könyveinek borítójáról lehetetlen jó fotót csinálni...

    VálaszTörlés
  10. Hű, de jó, Te is tök ügyes vagy!!!!
    Nagyon ciki, de én nem ismertem Tony Wolf-ot, szégyellem, mert úgy látom, mindenki ismerte, aki hozzászólt.. de itt az ideje, hogy beszerezzünk egy ilyen könyvet is :-)))

    VálaszTörlés
  11. Kivettük a könyvtárból, a történetek tényleg egyszerűek és kicsit kurták, bár a Békaúszás nagyon vicces, a Nyuszi kuckója meg szívmelengető történet, ez a két kedvencem, de a könyvet tényleg a gyönyörű szép rajzok viszik el és kicsit olyan akár egy böngésző, millió dolog történik a képeken, órákig lehet beszélgetni róluk.

    VálaszTörlés
  12. Szilvi, képzeld miattatok mentünk könyvtárba. Emlékszem annak idején mondtad és leszakadt a pofám, hogy ilyen még létezik???! Aztán most mi is járunk és nagyon jó, mert 1. lehet könyveket tesztelni, 2. megfigyeltem h kb 3 hét, mire megun Bobó egy könyvet, tehát pont jól vissza lehet akkor vinni és nem gyűlik itthon. Örök hálám az ötletért!

    VálaszTörlés
  13. De jó hogy ezt mondod, nagyon örülök! :-) Könyvtár abszolút rulez, különben nem lehetne bírni anyagilag, én is pár éve fedeztem fel magamnak újra /ráadásul volt egy akció hogy be lehetett íratni ingyen a gyerkőcöket, így még éves díj sincs/. Én is egy barátnőm javaslatára néztem le újra anno, tök jó ha így megy tovább a staféta. Te kinek ajánlod tovább? :-)

    VálaszTörlés
  14. Szilvi, valahol kérdezted, de nem találom, hogy milyen az Arany Lacinak. Háááát, ma direkt belenéztem és nekem nem bejövős. Túl elmosódottak a rajzok és a nagy bajuszos ember is gagyi. Ha megveszed, azért majd tolmácsolj!

    VálaszTörlés
  15. Jelentem a Sünibünis is nagyon édes, a gyerekek szeretik, én meg egyszerűen imádom a rajzokat!
    És a könyvtár látogatás nálunk is rulez, mi is havonta megyünk a gyerekekkel, és tök jó, mert lehet a könyveket tesztelni. Már több olyan olt, amit majdnem megvettem, aztán kivéve a könyvtárból már nem is volt olyan hatása a gyerekekre, mint vártam. Úgyhogy én is ajánlom mindenkinek! (p.s.: nálunk a gyerekeknek ingyenes)

    VálaszTörlés