Dia írta:
Amikor az ember lánya (én) megtudja, hogy terhes, azonnal képezni kezdi magát babakocsiból, kismamaruhákból, babaruhákból, babajátékokból és gyerekkönyvekből. Azután picit lehiggad, mert, hogy ugye hol van még a szülés. Ám amikor rájön, hogy kis túlzással a férje tovább tudja énekelni a csigabigagyereki szövegét, de még ő sem tudja tökéletesen, akkor cselekedni kezd. Ez úgy a terhesség 9. hetére tehető. Mondókás könyvek, verses könyvek tömkelegét pakoltam a virtuális kosárkámba, vadásztam a neten, keresgéltem és pánikoltam is egy kicsit, mert minél több mindent láttam, annál jobban éreztem, hogy milyen kevésre emlékszem. Így történt, hogy Zalán első csomag megrendelt könyvei között szerepelt a címben szereplő versgyűjtemény is. Akkor azt ígértem a férjemnek, hogy ez a csomag kitart 3 éves koráig, (remélem ezt már elfelejtette.) Többek között ezért is történhetett, hogy a könyvbe belelapoztam és feltettem a polcra, hogy: majd később. Plussz be kell, hogy valljam, nem tetszett. A rajzok a varjúdombi mesékre emlékeztettek, a verseket meg nem igazán ismertem. Néhányat persze Kaláka, Gryllus Vilmos feldolgozásból, de azokat meg kényszeresen énekelni kezdtem a könyvből. Amit tudtam fejből, azt meg amúgy is énekelgettem.
Teltek a hónapok és szerencsére lekerült a könyv a polcról és mekkora szerencse. Van benne a pár soros kérdezgetősöktől kezdve, hosszabb rövidebb verseken át, egészen a hosszú verses mesékig minden. Télről, tavaszról, faluról, állatokról, lánykákról, időjárási képződményekről. Gyakran használja ugyanazokat a szavakat a különböző versekben, ha valaki párat végig olvas, hamar ráérez a kányádiságra és bárhol felismeri.
A rajzokat pedig igencsak megkedveltem. Damó István illusztrációi ugyan néhol felismerhetetlenek egy 20 hónapos számára (kipróbáltam), de a színvilága nekem nagyon bejött. Messze nem varjúdombi szürkeség, még ha a figurák emlékeztetnek is csősz bácsira. Ha most azt írom, hogy rózsaszínes, narancsos, lilás, kékes, zöldes pasztelles, akkor sokan jogosan megrémülhetnek, de inkább azt írom, hogy ezt látni kell.
A kérdezgetőket egész kicsinyke korában is meséltem Zalánnak. Épp elegek voltak egy pelenkázás, öltöztetés erejéig. Kedvencem volt akkor tájt a „Miből van a pántlikád? / Hajnal pirosából.” kezdetű. Mára a közepes versekhez is eljutottunk. Nem mondanám, hogy van kedvence, de a Három széklábat természetesen szereti és ismételgeti a maga módján. Én főleg a megzenésítésekből emlékszem rájuk. Legalábbis nálunk oviban tuti nem olvastak fel Kányádit. Pedig nagyon jók a versek, szókincsbővítéshez kiválóak és imádnivaló rímekkel vannak tele. Dallamosak, és itt visszatérhetnék a megzenésítésre, de nem fogok. Van néhány soráthajlás, de ez többnyire nem zavaró. Szeretem, ahogy a természetről ír, ahogy használja a népies kifejezéseket. Talán így ragad valami Zalánra is. Bár annak ellenére, hogy egy kis faluban töltöttem a nyaraimat, még én is alig-alig tudom pontosan némelyiknél, hogy miről is van szó. Az én kedvencem és a fenti dicséretekre a legjobb példa a „Tarlón túzok lépeget, / mögötte a népe megy: / felesége, fia, lánya, / veje, menye, unokája, / apja, anyja, bátyja, nénje, / nagyszüleje és a dédje, /ipa, napa, sógor, após, / s nem maradhat el az anyós. / De tetszik nagyon a Kelekótya-Lapótya, vagy a cseppet morbid Fehér havon kormos folt, ami egy disznóvágás szomorú végeredménye.
A hosszú verses meséket magamnak olvasom leginkább, mert a sarj megunja, és néha bizony én is. Van, amit még egyszer sem olvastam el rendesen elejétől a végéig. Ilyen Az elveszett követ, amely egy egy-rímű vers és ezt onnan tudom, mert Sándor bácsi saját maga írja – szinte önmaga parodizálásaként – az utolsó versszakában, amit épp elolvastam. Ez a vers nekem nagyon nehezen olvasható, szinte nyelvtörő. De van bőven, amit szerethetek. Imádom az elveszett kecskéset, amelyben mindig röhögcsélek, amikor a gazda kedvesen „drága kecskének” „jó kicsi kecskének” szólítgatja. De én már tudom, hogy majd jól elveri, mert amikor hazaér, akkor veszi észre, hogy a kecske „egész este a gazda (gondolom szőlő) oltványait nyeste”. Vagy ott van a Tavaszi tarisznya, amit a menyecske megtöm a kamrában található finomságokkal, favágó urának. A vissza-visszatérő szavak, nagyon mókássá teszik az egész verset. De mondhatnám Az okos kost, aki egy neveletlen racka, ezért megpróbálják eladni, többször is, de pocsolyába lökdösi a hentesét, így megmenekül, hazaszökik, és végül összebarátkoznak a gazdájával.
És ami szerintem még nem volt, a tartalomjegyzéket szeretném megemlíteni. Nincsenek oldalszámok, csak felsorolás és a tartalomjegyzékhez is van illusztráció. Elsőre elkezdtem olvasni, mint egy verset. Aztán leesett… elég hamar, de érdekes volt mindenesetre.
Egy szó, mint száz, szerintem még iskolás korában is elő fog kerülni ez a könyv, és örülök neki, hogy bekerült akkor az első csomagocskába, amikor még a pocakomban hordtam az én kis csomagocskámat.
Dia, én is pont úgy vettem meg ezt a könyvet, mint Te (pocisan, tök előre), de bevallom, nekünk fenn ragadt a polcon. Úgy látom, itt az ideje levenni. :) Az okos kost 8-9 évesen versmondó versenyen szavaltam, azóta is emlékszem rá. Az elveszett követ meg nekem dallammal van meg (a fejemben mármint), de szeretem azt is.
VálaszTörlésDiám, én Botond első pár hónapjában 3 dalt énekeltem:
VálaszTörlés-Micimackó
-Erdő mélyén házikó
-A börtön ablakában
Ennyi. Nem vicc. Győző már porrá alázott :) Minden mást újra kellett tanulnom. Óvónő anya gyerekeként... :))
Kányádi nekem egyelőre egyenlő a Kalákával és Gryllus mesterrel, nem ismerem a többi versét, jó ötlet a könyv! Köszönjük h írtál róla! Egyébként nagyon bejönnek a versei, sokkal jobban, mint Weöres Sándoréi...
Dia,
VálaszTörlésköszönöm, hogy írtál erről a könyvről, rajta van a listánkon, sőt, már meg is vették nekünk csak még nem kaptuk meg :) Kányádi szerintem nagyon jó(képzeld, én találkoztam vele egyszer!), nem csoda, h felfedezte magának Gryllus, a Kaláka, stb. Méltán. Miből van a pántlikád? - imádom, de nagyon.
Damó István: Lilla szülinapjára megkaptuk Zelk Zoltán Gólyavirág, gólyahír c. kötetét, az ő illusztrációival. Igazad van, nagyon nehéz leírni szavakkal, hogy milyen, de nekem is bejött.
Nagyon jól írsz, azt még nem is mondtam! Azon meg, h hogy akartad leszerelni a férjed az első könyvcsomagnál, szétröhögtem magam :))
Judit: köszi szépen! :) Szegény szinte naponta elmondja, na idénre már ez az utolsó könyv. :) De most új haditervem van: ő autópályát, helikoptert, legót akar. Én csak könyvet, könyvet és könyvet. :)
VálaszTörlésVirág: ugye, ezt alig mertem leírni, de én tényleg nem emlékszem máshonnan, csak megzenésítésből.
Ildi: versmondó vers, na igen, ott ezek szerint előbukkant. :)
Hú, remélem nem az igénytelenség része, de nekem ezt a könyvet még sosem jutott eszembe megvenni, hogy találtátok pont ezt ki pocisan? :-o
VálaszTörlésMost már inkább érdekes lehet, meg fogom nézni, nagyon szeretem ezt a blogot, segít könyvet választani, Virág és Judit mellé most már lassan állandó szerzővé avanzsált Dia stílusa is tetszik, hajrá!
Szilvi: nekem pont az jutott eszembe, hogy Kányádit sosem olvastam, talán ezért vettem meg, hogy legyen alap a dalokhoz. Nem is tudom, meg hogy mi van még, amit nem ismerhetek. És nagyon zavarba hoztál, de köszönöm. :)
VálaszTörlés