Zdeněk Miler: Kisvakond és az egér karácsonya

Írta: Juhász Márta*

Hogy is történt mindaz, hogy a gyerekek polcára került A kisvakond és az egér karácsonya című mű?

Mikulás előtt, két beteg gyerekkel itthon, miközben a nyakamon egy baráti Mikulás-ünnepség és egy feladat, hogy kisgyerekeknek való, téli témájú könyveket szerezzek be. Két örökmozgó gyerekkel alapjáraton sem egyszerű egy könyvesboltban nézelődni és vásárolni, mert vagy "kiolvassák" az összes a könyvesboltban létező könyvet, vagyis lerámolnak mindent, vagy elkezdenek futkározni, az igen izgalmas könyvespolc labirintusban, de két nyűgös, beteg gyerekkel még nagyobb kihívás lett volna. Így történt, hogy idő híján az internet segítségével kezdtem könyvvásárlásba. Kecsegtető volt, hogy akciós áron lehetett hozzájutni a könyvekhez, ingyenes házhoz szállítással. Gondoltam, ezt pont nekem találták ki.

Hosszas keresgélés után akadtam rá erre a keménylapos leporellóra. Nagyon megörültem, hogy van karácsonyi témájú, kicsiknek való kisvakondos könyv, hiszen a gyermekeim épp kisvakond-lázban égnek, köszönhetően a kertünket össze-vissza feltúró kis bestiának. Az örömöm, hogy végre ráakadtam a megfelelő könyvre, elfeledtette velem a kisvakond leporellókról kialakult véleményem, miszerint gyönyörű képi világ mellé sekélyes, néhol értelmetlen szövegek kapcsolódnak. Mivel a könyvbe belelapozni nem lehetett - bár létezik már gyerekkönyveket áruló weboldal, ahol működik az internet-barát belelapozó funkció, ami szerintem egyszerűen zseniális! - , és a fent említett okok miatt személyes tüzetes átvizsgálásra esélyem nem volt, ezért gyorsan a virtuális kosaramban landolt.
Izgatottan vettem kezembe, amikor kihozta a futár a könyvet. Amikor belelapoztam, akkor ért az első csalódás, miszerint a képek nem a már megszokott szépen kidolgozott rajzok, hanem egyes oldalakon a figurák eléggé torzak, elnagyoltak. 

Érdekes, hogy nem minden kép ilyen, mert vannak szépen megrajzolt részletgazdag ábrák is. Éppen ezért érthetetlen számomra, hogy miért nem egységes a képi világ.

A szöveghez a korábbi tapasztalatok alapján nem fűztem különösebben nagy reményeket, de azt hiszem itt sikerült alulmúlnia magát a fordítónak. Az általam korábbról ismert leporellóktól eltérően, verses formában van a történet leírva, amiben nekem kifejezetten nem tetszenek az erőltetett rímek. Maga a történet, amit elmesél a könyvecske, a karácsonyi készülődést írja le: mézeskalácssütés, az ajándékok becsomagolása, az asztalravaló beszerzése, a karácsonyfa feldíszítése, ünnepi lakoma, ajándékozás, majd a kapott játékok kipróbálása. 

Nálunk maga a leírt történet sem passzol a karácsonyos fedősztorihoz, így ebből a szempontból sem volt egy tökéletes választás. A nagyobbik gyereknek nehéz megmagyarázni, hogy miért egymásnak csomagolják be az ajándékot, miért ők szerzik be és díszítik fel a karácsonyfát. Ezt még el is nézném a könyvnek, ha gyönyörű karácsonyi hangulatú képeket nézegethetnénk, és arról mesélhetnénk, elemezhetnénk az apró részleteket, úgy, mint ahogy az itt a Könyveskuckóban már emített Kisvakond és a tél című könyvben, ahol az egyszerű történet mellett olyan csodálatos képek vannak – a gyönyörűen magrajzolt cinke, a kisfelhő, a havas táj és az elkápráztató hópihék – hogy öröm a gyerekekkel forgatni. A kisvakond és az egér karácsonya című könyvben azonban ez nem így van, úgyhogy összességében azt tudom mondani, hogy nagy csalódás ez a könyv, mind tartalomban, mind kivitelben. Az internetes vásárlást pedig legközelebb úgy fogom kivitelezni, hogy először jól átforgatom a kiszemelt könyvesboltban, eldöntöm kell-e nekünk, majd a kedvezmény igénybevételéhez megrendelem otthonról. Így nem zsákbamacskát fogok venni.

A kisvakond és az egér karácsonya, Zdeněk Miler, 2007, Móra Könyvkiadó 

*Késve közzétette és nagyon szégyelli magát, mert nem idejében vette észre a vendégírást, így bőven az ünnepek után tesz közzé egy karácsonyi  témájú könyvet: a Könyveskuckó.