2011. február 16., szerda

Tony Wolf: Erdőháti történetek: Sünibüniék almaszörpöt készítenek és más mesék

Írta: Márta

Már korábban Dia írt itt, a Könyveskuckóban  a könyv testvéréről, a Pettyeskaticáék falujában és más mesék című darabról. Gyakorlatilag sok esetben csak ismételni tudom, az általa már leírtakat, vagyis ennek a könyvnek is puha, szivacsos a külső borítója; a címadó mese története elevenedik meg benne, sok sünivel, illetve Erdőhát lakóival, akik tesznek-vesznek, éppen almaszörpöt készítenek. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. 

Hat kis mese van ebben a kötetben is, minden mese két-két duplaoldalon.  A történetek nem túlságosan bonyolultak, inkább szemléltetik az egy-egy évszakhoz kapcsolódó sürgés-forgást az erdőben. Gyakorlatilag nem is a mesék tartalma miatt szeretjük ez a könyvet, hanem az egyszerűen gyönyörű, bájosan elragadó rajzoktól. Az első dupla oldalon van a cím és egy fél mese. Ezek a rajzok egyszínűek, és csak egy-egy főszereplő színes. A második dupla oldal mindig színes, a rajzok szintén szépen kidolgozottak, részletgazdagok.


A hangyavár

Ebben a kis mesében egy hangyaboly életébe nyerhetünk betekintést. A hangyák egy hatalmas kukoricacsövet vonszolnak egészen a bolyig. Itt aztán szemügyre vehetjük, hogy mi is történik odalenn a föld alatt, a hálószobákban, kamrákban. A szomszédok, a veréb – ami szerintem nem is az, hanem egy cinke – és az egér sem sejti, hogy micsoda munka, pakolás-rakodás folyik odalenn.

Az úszómedence

Tavasz van, a hódok serényen dolgoznak, hatalmas lapát fogaikkal döntik ki a nyírfákat. De vajon milyen meglepetés készül Erdőháton? Természetesen egy úszómedence a nyárra, hogy az erdő apraja-nagyja évezhesse a lubickolást a hódgáttal felduzzasztott patakban. Itt különösen tetszik, hogy rengeteg-féle állat megjelenik, borz, nyúl, mókus, béka, egér, együtt élvezik a nyarat Erdőhát lakói. A hangyák borsóhéj-csónakjai a kedvencem.

Lekvárfőzés

Talán ez a kedvencem, mert imádom a házi készítésű ínyenc lekvárokat. 
Egérkéék nyárvégi lekvárfőzésébe kukkanthatunk be. Serényen szedegetik a különféle bogyós erdei gyümölcsöket, majd elkezdődik a munka. Főzik, üvegekbe töltögetik, szépen felcímkézik, és természetesen a barátok kóstolgatják, és jó szokás szerint kritizálják az elkészült ínyencségeket. Itt a kedvencem Egérke, aki engesztelésül, mert leesett a gyümölcsszedésnél a létráról, a saját rajzaival díszített címkékkel láthatja el az üvegeket. Másik kedvencem a széttört lekváros üveget dézsmáló szentjánosbogár.

Sünibüniék almaszörpöt készítenek

A nyár elmúltával, amikor a bogyós gyümölcsök már lekvárként pihennek a kamrában, eljön az almaszezon. Ebben a mesében a címadó Sünibüniék almaszörp készítését ismerhetjük meg. Megjelennek a gúnyolódó bogarak, akik kinevetik a nehéz almás puttony terhe alatt megbotló Sünikét, akik így nem is kapnak kóstolót a finom nedűből. Sőt más kíváncsi állat sem, pedig a kisegér saját bögrével próbálkozik. Sajnos a titkos recept, a különleges adalék titkáról nem rántják le a leplet (vagy csak én nem fejtettem meg).

Az előrelátó vakondó

Nálunk a Kisvakond őrület miatt nagy kedvenc, mondjuk ez a vadondó szó nekem enélkül sem áll sehogy a számra, ugyanúgy, ahogy más meséből a vakondok sem . Itt az ősz, a tölgy is hullajtja már a leveleit, így ideje felkészülni a télre. A vakond fel is kerekedik, hogy beszerezze a hosszú, hideg tél túléléséhez nélkülözhetetlen dolgokat. Visz is haza olajlámpát, kiskályhát, feltölti a kamrát elemózsiával, a könyvtárát pedig könyvvel, hogy ne unatkozzon. Ahogy lehull a hó, eljön a karácsony is, a vakond ki sem tudja az orrát a jó meleg vackából, olvasgat, eszeget, alszik, a hangyák pedig mindeközben jól megdézsmálják a sütijét.

Bocsikák szánkója

A két kis medvebocs egy téli reggel, a hatalmas hóban, hidegben útnak indul a kis szánkóval fát gyűjteni. Meg is érdemlik a jutalmat, a Medve bácsitól, aki a fáért cserében, friss, illatos, kemencében sült almáspitével hálálja meg a két kis medvebocs segítőkészségét. Ahányszor olvasom, ott érezem az orromban az illatot, a számban pedig az édes, fahéjas alma ízt.

Nagyon tetszik a koncepció, hogy a hat rövid mese végére eltelik egy év Erdőháton. Kitűnően alkalmas ez a könyv arra, hogy szemléltesse az évszakok változását és az éppen aktuális teendőket. A rajzok gyönyörűek és bőven akad rajtuk böngésznivaló a kisebbeknek is.



6 megjegyzés:

  1. Jajj, de jó! Akkor most már tudom, hogy hol vannak a kukoricacsöves hangyák és a borsóhéjban csónakázó hangyák. Nekem is ezek a kedvenceim a katicás belső borítójáról. :)

    Szülinapra megveszem! Köszi az írást! A hangyaboly belseje különösen izgatja a fantáziámat!

    VálaszTörlés
  2. Kezditek felkelteni az érdeklődésem, Tony WOlf nekem eddig egyenlő volt a Mesél az erdő-vel. Azért az magasra tette a lécet, félek ez a két könyv aprópénzre váltása a tehetségnek...?

    VálaszTörlés
  3. Sajnos a Mesél az erdőt nem ismerem, így nem tudom megmondani, hogy azután nagy csalódás lenne-e ez a könyv neked. Dia?
    Viszont én meg akkor a Mesél az erdőt fogom beszerezni!

    VálaszTörlés
  4. Márti, a Mesél az erdő egy sorozat, asszem 4 részes és valami világbajnok!!!! Jóval nagyobbaknak való (nem emlékszem Levi mennyi idős), mert hosszúak a mesék, de sztm érdemes elkezdeni begyűjteni őket.

    VálaszTörlés
  5. Virág, Levi 3,5. :) De mindenképp nagyon érdekel most már, úgyhogy megpróbálom beszerezni.

    VálaszTörlés
  6. Én sem ismerem, csak Virágnál láttam, meg a könyvtárban. Más kategória.

    Ez annyiból gáz csak, hogy mivel nem ő írta a meséket, azok nagyon furák. Sokszor nem illik össze a sztori a rajzzal, mintha nem látták volna egymás munkáit... Viszont sokat lehet róla beszélgetni az írott mesét kihagyva.

    VálaszTörlés