Írta: Éva
„Ajj kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.”
hagyd az anyádat aludni.”
Három hetes a kislányom. Egyáltalán nem érdeklik a könyvek. A babának viszont szüksége van ingerekre, beszélni kell hozzá. Esetleg énekelni. A Brum-brum Brunó láthatóan bejött neki, egész hosszan tart a csend, ha az első négy sort dúdolgatom (nem tudom tovább...) Szegényes mondóka-repertoárom tehát gyorsan kifújt, a napi teendőink kommentálásába is hamar belefáradtam. Itt már nem elegendőek az anyai ösztönök: tovább kell képeznem magam. Körülnéztem tehát a mondókapiacon.
A műfaj bestsellere, a Kerekítő csalódást okozott: erre én még nem értem meg. Szerencsére a gyerek sem, a szöveg legalábbis egyelőre nem számít neki, így nekem sem kell rögtön a kerekecske-gombocskára kárhoztatnom magam. Fő a fokozatosság!
Bevallom, nem olvastam még a híres Varró Danitól semmit, így elképzelésem sem volt, mire számítsak, amikor tegnap este belelapoztam a mondókáskönyvbe. És bamm! Az éjszakai kómás etetés rögtönzött felolvasóestté alakult és bizony sokszor fulladt röhögésbe. Rímekbe szedve köszönt vissza az alig három hete kezdődött új életünk sok-sok öröme és nyűgje.
A versek a babák hétköznapjainak szinte minden fontos eseményt megörökítik az ébredéstől az etetésen, büfiztetésen, sétán át az esti fürdetésig. Mindezt elképesztő humorosan (néhol ironikusan), és mint a könyv alcime is jelzi: „korszerűen”. A mondókák XXI. századi babákról és szüleikről szólnak, van itt ultrahangvizsgálat, számítógépen pasziánszozó apa, szeparációs szorongás és facebook-ra feltöltött babafotók is. És persze a nyelvezet is nagyon mai, a babák trendik, cukik vagy épp uncsi nekik a téma. A mondókák egy része tényleg csak felnőtteknek szól (pl. Szakirodalom- tanulmányozgató) de bőven akadnak olyanok is amiket biztosan sokat fogok mondogatni a lányomnak (pl. Testtudatosítgató, Sétáltató, Tüsszentgető). A remekbeszabott ritmusnak és rímeknek köszönhetően pillanatok alatt kivűlről fogjuk fújni a kedvenceket. A külcsín is nagyon rendben van, nekem tetszenek Maros Krisztina rajzai, jól illenek a kötet hangulatához. Kíváncsi vagyok, hogy a gyerek is szereti-e majd nézegetni.
A versek a babák hétköznapjainak szinte minden fontos eseményt megörökítik az ébredéstől az etetésen, büfiztetésen, sétán át az esti fürdetésig. Mindezt elképesztő humorosan (néhol ironikusan), és mint a könyv alcime is jelzi: „korszerűen”. A mondókák XXI. századi babákról és szüleikről szólnak, van itt ultrahangvizsgálat, számítógépen pasziánszozó apa, szeparációs szorongás és facebook-ra feltöltött babafotók is. És persze a nyelvezet is nagyon mai, a babák trendik, cukik vagy épp uncsi nekik a téma. A mondókák egy része tényleg csak felnőtteknek szól (pl. Szakirodalom-
Élvezetes és nagyon szerethető könyv, melyen átsüt, hogy még a leggúnyosabb mondókáját is szeretettel írta a költő-apuka. Telitalálat újszülöttjeikkel ismerkedő újdonsült anyukáknak és apukáknak.
Varró Dániel: Akinek a lába hatos, Manó Könyvek Kiadó Kft., 2010

A Kerekítő lényege az interakció, szal enyhén szólva nem aktuális, ráértek vele még, de tuti imádni fogja a Gréti idővel.
VálaszTörlésVarró Dani pedig szuper, Maszat-hegy is isteni, Szívdesszert se rossz. Nyilvánvaló, h hatalmas tehetség, amit a nyelvvel csinál, az döbbenet. Nagyon szeretném én is ezt a kötetet, és már az ürügyet is megtaláltam: holnapután Márton-nap! :)
Bevallom nekem nincs meg és keveset olvastam tőle, csak ami neten vagy a nők lapjában elérhető volt. Nekem a modernség nem jött be. Lehet, hogy ez a jövő? Nemtomnemtom. Persze egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy a klasszikusok meg tele vannak olyan fél évszázaddal ezelőtti falusi helyzetekkel, szavakkal, amikhez az életben köze nem lesz. De azok mégis többet adnak.... nekem. Na ugye! Bazi nehéz a mondókázó anyuka élete. :)
VálaszTörlésPont ma láttam a könyvesboltban, és elgondolkodtam hogy kell e nekünk ez a modern valami :) de még barátkozom a gondolattal hogy megvegyem,csináltál egy kis kedvet :)
VálaszTörlésBrumm-brumm Brúnó, mókás medve,
VálaszTörlésVan-e neki éppen táncos kedve?
Brumm-brumm pajtás, szépen kérem,
Az iskolabálba jöjj el vélem! (én óvodabált énekelek, az aktuálisabb ;))
Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se fűznek, meglásd, láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom.
Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban
Mi is hangosan kacagunk a verseken, és Aliz - pedig párszor mondtam neki - már fújja, hogy ez az ököl, ami vas, meg hogy ez a cuki frizurám. Pont ma írtam Virágnak, hogy milyen jó ez a VarróDani, de kiderült, hogy csak le voltam maradva, már írtatok is róla. Olyan up to date-ek vagytok, mint maga a könyv.
VálaszTörlésEddig kéfajta verset mondogathattam Emmának. Vannak a baba-versek, amiket Emma imád, én meg bealszom tőlük és mondjuk ki, rettentően bugyuták. Aztán szeretem a népdalokat, de mind olyan idegenül cseng, és a legtöbb eléggé búskomor.
VálaszTörlésVarró Dani versei végre friss, zamatos, humoros, szeretettel teli babamondókákat adtak a kezünkbe (szánkba). Imádom őket, remek túlélő-technika hajnali fél ötkor mondogatni Emmának az altatókat, és ahogy Éva írta, a rímek is remekek :) csak ajánlani tudom!
"ez a boka, ez a toka, sokat eszem az az oka" :)
VálaszTörlésAlizanyu, én is ezt mondogatom a legtöbbet, de jó, hogy a gyereknek is tetszik!
Éva