Írta: Dia
Szerintem a katicákat mindenki szereti, aki nem bogárfóbiás. Lányka, fiúcska, felnőtt, ha katicát lát, örül a kis bogárkának. A kisfiam, Zalán (1,7) katicamániás. Barátainktól kapta a fenti könyvet, amit én biztos, hogy nem vettem volna még meg neki, de lehet, hogy mire megvettem volna, akkora már nem is lett volna katicamániás. Egyszóval jó, hogy van nekünk már ilyen könyvünk, de nagyon vigyázunk rá. A könyv szupertitkos és -biztonságos felső polcon helyezkedik el a szobájában, a többi papírlapos könyv között. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy időről időre le ne kérje. Nem mintha nem vigyázna rá, meg úgyis az övé, de én nagyon sajnálnám őket, mert amikor már épp nem „óas”, akkor átautózik rajtuk, átsétál, stb. Ezeket a könyveket együtt olvassuk, ami jobb mindenkinek, a könyveket is beleértve.
A művet percekig simogattuk a férjemmel, amikor megkaptuk…őőőő Zalán megkapta. Puha szivacsos a külső borítója és nagyon sok katica van rajta. Tesznek-vesznek, jönnek-mennek, főznek, teregetnek, talicskáznak. Körben a fákról, bokrokról állatok, madarak, bogarak figyelik őket. A belső borítón apró állatkák vannak, ezeket is milliószor kiveséztük már, megunhatatlanok… ééés még ki sem nyitottuk igazán a könyvet!


