Jutta Bauer: Emma karácsonya

Írta: Hangacuka

Már a megjelenés előtt kiszemeltem a legújabb áldozatot. Karácsonyi, téli témájú könyvek után kutattam a neten, és szembe jött velem: Emma karácsonya. Teljes meglepetéskönyv, belelapozni nem lehet, eddig még nem jelent meg magyarul, és még nem lehet kapni. Kell ennél több? Megszállott lettem, minden nap ránéztem a webshop honlapjára, hátha végre aznap megrendelhetem. Utánanéztem az írónőnek, aki Andersen-díjat kapott, ez még jobban felcsigázott. És végre eljött a nap, amikor megrendelhettem. Másnap kora reggel pizsamában kaptam kézhez a csomagot, és izgatottan bontogattam, amíg Hanga aludt. Bár még a Célközönség nem foghatta kézbe (Mikulásig a polcon várat magára), mégis úgy gondoltam írok róla, hátha jól jön egy kis segítség a karácsonyi könyvvásárláshoz.

A leírás szerint 4 éves kortól ajánlott, hát ezt nem kommentálom, mivel egy egyszerű, szép, színes keménylaposról van szó. Egy éves kortól bátran mehet.

A történet Emma maciról szól (kapásból kisegérnek néztem), aki a téli ünnepekre készül. Direkt nem a karácsonyt írom, mert a karácsonyfa nézés előtt még szóba kerül a kiscipő ajtó elé rakása, és a „köpcös bácsi rőt köpenyben” is. Minden szöveges oldalon egy kétsoros ennivaló rím olvasható, ami még a felolvasó arcára is mosolyt csalhat. Én percekig vigyorogtam ezen: „Gyertya ég, de nem örökkön: Emma ráfúj, s vége rögtön” (a szöveg alatti mini illusztráció egy bekötött orrú plüssmaci).

A könyv jól olvasható, az egyik oldalon szöveg van pici rajzzal, a másikon pedig csak kép. Mindkét illusztráció nagyon ötletesen a rímekhez kapcsolódik eltérő jelentésárnyalattal, de egymást kiegészítve. A rajzok néhol lehetnének jobban kidolgozottak, de azért elég kontúrosak a bébi korosztálynak is. Alapvetően jó karakter a pocakos, pöttyös gatyás kisegér, aki igazából medve (ezzel még mindig nem tudok megbékélni, bár lehet hogy bennem van a hiba, de szerintem egér és kész). A kötést tekintve nem tűnik egy időtálló darabnak, de majd vigyázunk rá…nagyon.

Jutta Bauer: Emma karácsonya 
Tamás Zsuzsa kritikája a Meseutcában

Pásztohy Panka kedvencei 1. rész

Írta: Pásztohy Panka

Hatalmas könyv-állományunkból elsőként azokat válogattam ki, amiket a kislányom eddigi kilenc évében előszeretettel nézegetett vagy olvasott. Most maradok a magyar kiadásoknál, és azoknál, amik reményeim szerint még megvásárolhatóak. Nem mondom, hogy mindegyik egy remekmű, de valamiért mégis kedvenccé vált. Szándékosan nem említem az írókat, csak az illusztrátorokat szeretném kiemelni. A sorrend bizonyos szempontból időrend is, de még manapság is előkerülnek a polcról a régi kedvencek. Természetesen minden könyvet elolvasok mielőtt az ő kezébe adnám!

Varró Dániel: Akinek a lába hatos- korszerű mondókák kisbabáknak

Írta: Éva 

„Ajj kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.”

Három hetes a kislányom. Egyáltalán nem érdeklik a könyvek. A babának viszont szüksége van ingerekre, beszélni kell hozzá. Esetleg énekelni. A Brum-brum Brunó láthatóan bejött neki, egész hosszan tart a csend, ha az első négy sort dúdolgatom (nem tudom tovább...) Szegényes mondóka-repertoárom tehát gyorsan kifújt, a napi teendőink kommentálásába is hamar belefáradtam. Itt már nem elegendőek az anyai ösztönök: tovább kell képeznem magam. Körülnéztem tehát a mondókapiacon.

A műfaj bestsellere, a Kerekítő csalódást okozott: erre én még nem értem meg. Szerencsére a gyerek sem, a szöveg legalábbis egyelőre nem számít neki, így nekem sem kell rögtön a kerekecske-gombocskára kárhoztatnom magam. Fő a fokozatosság!

Bevallom, nem olvastam még a híres Varró Danitól semmit, így elképzelésem sem volt, mire számítsak, amikor tegnap este belelapoztam a mondókáskönyvbe. És bamm! Az éjszakai kómás etetés rögtönzött felolvasóestté alakult és bizony sokszor fulladt röhögésbe. Rímekbe szedve köszönt vissza az alig három hete kezdődött új életünk sok-sok öröme és nyűgje.
A versek a babák hétköznapjainak szinte minden fontos eseményt megörökítik az ébredéstől az etetésen, büfiztetésen, sétán át az esti fürdetésig. Mindezt elképesztő humorosan (néhol ironikusan), és mint a könyv alcime is jelzi: „korszerűen”. A mondókák XXI. századi babákról és szüleikről szólnak, van itt ultrahangvizsgálat, számítógépen pasziánszozó apa, szeparációs szorongás és facebook-ra feltöltött babafotók is. És persze a nyelvezet is nagyon mai, a babák trendik, cukik vagy épp uncsi nekik a téma. A mondókák egy része tényleg csak felnőtteknek szól (pl. Szakirodalom-tanulmányozgató) de bőven akadnak olyanok is amiket biztosan sokat fogok mondogatni a lányomnak (pl. Testtudatosítgató, Sétáltató, Tüsszentgető). A remekbeszabott ritmusnak és rímeknek köszönhetően pillanatok alatt kivűlről fogjuk fújni a kedvenceket. A külcsín is nagyon rendben van, nekem tetszenek Maros Krisztina rajzai, jól illenek a kötet hangulatához. Kíváncsi vagyok, hogy a gyerek is szereti-e majd nézegetni.

Élvezetes és nagyon szerethető könyv, melyen átsüt, hogy még a leggúnyosabb mondókáját is szeretettel írta a költő-apuka. Telitalálat újszülöttjeikkel ismerkedő újdonsült anyukáknak és apukáknak.

Varró Dániel: Akinek a lába hatos, Manó Könyvek Kiadó Kft., 2010

Eric Carle: A kelekótya kaméleon

Írta: Hangacuka

Nyár elején a kedvenc könyvesboltomban bóklásztam, amikor a kezembe akadt ez a könyv. Egyetlen példány volt belőle a polcon, rögtön éreztem, hogy különleges darab. Belelapoztam és gondolkodás nélkül indultam a pénztár felé kezemben az újabb zsákmánnyal. Persze egy Eric Carle könyv nem lehet zsákbamacska…

Hanga nyolc hónapos korában kaparintotta meg, és le sem akarta tenni hónapokig. Mostanában háttérbe szorult, mert nem hagyja végigolvasni. Pontosabban csak a végét engedélyezi elolvasni, azonnal a huszonötödik oldalra lapoz, vadul tapsol mint a fókák, aztán becsukja és esélyem sincs elölről kezdeni.

A történet még felnőttmesének is zseniális. A kaméleon élete rettentően unalmas volt, mígnem egy napon elvetődött az állatkertbe. Rengeteg csodálatos állatot látott, és arra gondolt, mennyivel boldogabb lenne az élete, ha nemcsak a színét tudná megváltoztatni. Milyen nagyszerű is lenne ha nagy, és fehér lenne mint a jegesmedve, vagy gyönyörű mint a flamingó, vagy kecses mint a szarvas, és még sorolhatnám. „És csodák csodája” (visszatérő frappáns kulcsmondat), a kaméleon sorra megszerezte az áhított tulajdonságokat, de mindig hiányzott neki még valami. Végül rájött, hogy már egy legyet sem képes elkapni, visszaváltozott kaméleonná, és végre boldog volt.

A rajzok montázstechnikával készültek, ami nagyon jól visszaadja a mindent magára aggató kaméleon képét. Az embernek az a benyomása támad, mintha plázákban céltalanul járkáló, shoppingoló embereket látná maga előtt. Gyerekszemmel pedig öröm lehet látni az oldalanként megújuló hibrid kaméleont, aki a végén már esernyővel, kalappal, farokkal, ormánnyal, fókamanccsal, uszonnyal és még ki tudja, mivel van felszerelkezve.

Mivel sajnos angolul még nem sikerült megszereznem, a fordításról nem tudok nyilatkozni. A szöveg elrendezése viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Rögtön a második oldalon a rajzra van nyomtatva a szöveg, így alig lehet elolvasni. Emiatt a gyakorlatlan nagymamák gyanútlanul, rögtön a harmadik oldalon kezdhetik az olvasást, kihagyva azt az életbevágó momentumot, hogy a kaméleonok változtatni tudják a színüket a környezetüknek megfelelően (megtörtént eseményen alapuló feltételezés). A betűtípustól sem vagyok elájulva, de nem vagyunk egyformák. A többi szövegrész is kicsit kuszának tűnik, bár igaz, hogy az illusztrációk mellett sehol sem férne el a szöveg normálisan.

Összességében igazi élménykönyv, fél évestől felnőttkorig tuti a siker.

Belelapozható itt

Eric Carle honlap

Lucy Cousins: Sweet Dreams, Maisy

Írta: Hangacuka

Amikor megszületett Hanga, úgy gondoltuk, megpróbáljuk a magyar anyanyelv mellett az angolt is megismertetni vele. Nagyon jól jött volna, ha ötleteket kapok arról, hogy milyen könyveket érdemes megvenni. Szerencsére rátaláltam az angol gyerekkönyvek oldalra, így legalább a beszerzéssel nem volt gond. Bár az interneten vásárlás hatalmas zsákbamacskának bizonyult. Arra gondoltam, megosztom az eddig megszerzett tapasztalataimat arról a pár angol könyvről, amiket mi nap mint nap rajongással olvasunk, vagy éppen valami oknál fogva a polcon hagyunk.

Majdnem az elsők között nyúltunk bele a tutiba. A tizennyolc hónapos kor felettieknek ajánlott könyv teljesen lekötötte a nyolchónapos kislányomat, és azóta is az esti mesék sztárja.

A téma tökéletes alvás előtt: Maisy, a kertésznadrágos kisegér (Apacuka szerint patkány) önfeledten játszik barátaival. Az nem derül ki ugyan, hogy ki-kicsoda: nekünk kell tetszés szerint hozzárendelni a Charley, Eddie, Cyril és Tallulah neveket egy krokodilhoz, elefánthoz, mókushoz és egy kacsaszerű lényhez. Ez még vicces is lehet, mi Apacukával nem tudunk közös nevezőre jutni az állatneveket illetően, reménykedünk abban, hogy a többi kötet valamelyikéből fény derül a rejtélyre. Majd lenyugszik a nap és elbúcsúznak egymástól. A csillagok és a hold felbukkannak az égen, Maisy aludni tér a kedves plüssmacijával, Pandával. Esti mesét mond neki és énekel (a Twinkle, twinkle little star-t), aztán bebújnak egy jó meleg kockás takaró alá és az igazak álmát alusszák (persze Panda azért kikukucskál).

A szöveg egyszerű, két-három mondat egy oldalon, nem rímel, de dallamos és szépen olvad a szájban.

Az illusztráció nagyon színes, kontúros, egészen pici kortól élvezhető. A színek melegek, barátságosak, igazi élmény nap mint nap lapozni. Külön cukiság az itt-ott előkerülő fekete macska (az egyiket több hónap után vettük észre, hogy ott figyel a rajz egyik szegletében). A kötés keménylapos, ultra strapabíró a kicsi kezeknek – fogaknak.

Az ára is barátságos, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy igényes és értékes angol lapozót szeretne. Szerintem fél évestől 2-3 éves korig állja a sarat. Sajnos Magyarországon csak ez az egy kötet kapható a Maisy sorozatból keménylapos változatban, de amúgy rengeteg epizód létezik, amire az Amazonon lehet vadászni.

Lucy Cousins: Sweet Dreams, Maisy